A montreáli McGill Egyetem kiváló professzora, Wilder Penfield, évekkel ezelőtt (1960-65 között) megbízatást kapott a Rockefeller Alapítványtól, hogy ‘kutassa ki és bizonyítsa be van-e és melyik az a génfajta, amely földünkön alapvető gén.’
Ez lett volna a feladat, amelyre az egyetemi tanár óriási, több millió dolláros támogatást kapott. A ki-nem-mondott, de valódi célja a kutatási feladatadásnak az volt, hogy a szemita gént találják meg, mint ilyen felsőbbrendű gént. Egy egész munkacsoport dolgozott rajta. Hosszú évek után meg is találták a keresett gént, de nem egyet! Kettőt!
Megállapították eme kettőről, hogy ezeket ugyan -- akár évszázadokon, generációkon át -- el lehet ideiglenesen nyomni, de aztán újra feltörnek, míg például a germán, vagy néger elsenyved, eltűnik.
Ezek a megtalált gének évszázadok után is feltörnek, s a kettő üti egymást. Pillanatnyilag az egyik gén a másikat agyonnyomhatja, össze is házasodhatnak de 3, 4, 5 generáció után feltör az egyikük és kizárólagosan fog uralkodni.
A Wilder Penfield féle kutatócsoport tehát megtalálta ugyan a remélt szemita gént is, de talált egy másik ilyen fölényes gént is, amelyiknek nincs neve.
Erről a másodikról Penfield professzor azt rögzítette le jelentésében, hogy ‘ennek a legtisztább képviselője a Közép-Európában élő és ma magyarnak nevezett náció’, de hozzátette végső jelentésében, hogy ‘földgömbünk öt teljesen szétszórt pontján ugyancsak megtalálható ugyanez a második gén.’
Ez - a szemita barát - Rockefeller Alapítvány reményét tönkretevő eredmény következménye volt, hogy az alapítvány azonnal törölte a támogatását. Megvonta a szubvencióját, megtiltotta a jelentés közzétételét és annak kinyomtatását. (Erősen kétlem, hogy az valaha is napvilágot lát.)
“Egy alkalommal kezemben volt ez a zárójelentés. A Bizottság szakértői jelentésében megadott 5 pont, “folt” - ezt teszi hozzá Árkay - egészen misztikusan, tökéletesen azonos azzal az öt folttal a földgömbön, ahol a pentatonikus, ötfokú magyar NÉPZENE létezik. De most jön még a java!
“Baráth Tibor professzor kedves barátommal volt 2-3 éve -- folytatja beszámolóját Árkay -- egy nem mindennapi telefonbeszélgetésem. Ekkor ezeket mondta nekem Tibor:
‘nem ismeri a népdalt, nem zenész. Van neki egy világtérképe, amelyen feltüntette, hol találtak az őskortól kezdve, akármilyen ősmagyar, vagy - bármilyen más nyelven, olvasható, megfejthető feliratokat. De bevallja, nem érti, mert a föld öt helyén vannak teljesen szétszóródva.’
Erre elkezdtem hegyezni a fülemet. Melyik öt helyen? - kérdeztem. Hát - mondta Tibor - 1. Magyarországon és Közép-Ázsia Ural környékén, de nem a szláv területeken. 2. a Távol Keleten, Kínában és Japánban; 3. Közép Afrikában; 4. az amerikai Indián vidékeken és 5. Skóciában. Hát majdnem leültem! Ezek a foltok ugyanis hajszálra azonosak a pentatonikus zene 5 nagy foltjával és a Penfield Bizottság féle vércsoport foltokkal!”
Ez három egymástól teljesen külön irányból, a népzenekutatás, a népcsoport kutatás és az ősrégészet teréről származó bizonyítékok adatait hozza egy nevezőre!
“Hát akkor miért vagyunk begyulladva?” - kérdezi Árkay. “Minket nem lehet kiirtani, feltörünk, nem vagyunk egyedül! Miénk a jövő!” (forrás: Turán)
Idézetek a magyar nép eredetéről
José Pijoan művészettörténész:
“A szumérok nem voltak szemiták, hanem turániak és Közép-Ázsiából jöttek, menekülve éhség és szárazság elől, amelyet az utolsó jégkorszak megszűnése alkalmával előálló klímaváltozások okoztak. E tény ma már tökéletesen bizonyított s ennek következtében a szumérokat olyan turáni tipusú emberekkel hozhatjuk kapcsolatba, mint a finnek, törökök és magyarok.” [J. O. Historia General del Arte II.25. old.]
Falkenstein a heidelbergi egyetem egyik orientalista tanára az egyik szumér ékírásos táblán egy irodalmi remekművet talált és annak az “Ibisin - Gyászdal” címet adta.
Ibisin a 3. UR-dinasztia utolsó királya volt és Kr.e. 2015. évben “elvándorlókról” beszél, akik Szumériát elhagyták. [Welt des Orients, 1950. 377.o.]
A londoni egyetem Archeológiai intézetének igazgatója V. Gordon Childe megállapítja:
“A Kr. előtti harmadik évezredben az Eufrátesz melletti mezopotámiai műveltség Kis-Ázsián keresztül a Kárpát-medencébe hatolt.” [V.G.C.: The Danube in Prehistory, 1919. 205.old]
Az angol régészek általánosan elfogadott véleménye szerint is a késői szumér utódokat ős-szkítáknak, (szittyák) nevezte, akik a pusztítások elől való menekülésükben tömegesen. Észak felé húzódtak. Ezt nagyszerűen bemutatja a kiváló orosz történész, J. P. Franczew, a magyarra is lefordított könyvének: Világtörténet II. kötetében.
Abas is beszél a khusokról vagy párthusokról és anyanépéről a daha, vagy massagéta scyithiákról, akik önmagukat ‘saká’-nak, azaz ‘a szarvas népének’ nevezték.
“A szumérok betelepültek a Kárpát-medencébe is, ahonnan majd csak a Kr. születése előtti évezred elején vándoroltak ki, illetve vonultak keletre a Kaukázus-Káspi-tenger térségében is élő testvéreikhez. Magyarországon a szuméroknak, illetve szittyáknak emlékét számtalan bronz és kora vaskori lelet bizonyítja. Égett csontmaradványok eltemetésére szolgáló ember alakú edények, amelyekhez hasonlóak csak Trójában kerültek elő, nagyszámú fegyver, ezüst és arany ékszer, stb., amelyeknek feltalálói és első használói a szumérok voltak. Hajdani jelenlétüket földrajzi helyneveink -- Balaton, Kárpátok, Hargita, Olt, Szamos .. stb. -- bizonyítják.
A brassói szumér illetve ős-szittya cseréptáblák feliratát Kur Géza történész a magyarral rokon etruszk nyelv segítségével megfejtette.” [Fáklya c. folyóirat: Írásos emlékek Erdélyben, Kr.e. 2800-tól]
Sir Leonard Woolley, aki az UR királysírjaiban talált anyagot a Magyarországon feltárt régészeti leletekkel hasonlította össze:
“A forma Magyarországon található, ez a tény a közép-európai és a szumér kultúra közötti új láncszemnek tekinthető.” [UR excavations. The Royal Cemetery. Oxford, 1934. Kötet I, 306. old]
[...]
“Így épült azután Igazság Szentélye
- a Sugallat vétele után nyomban -
A királyi várban - mai Esztergomban.
ISTER-GAM volt akkor e városnak neve,
A nagy Duna-kanyart kifejezve vele...”
[...]
[Az egyedül megmaradt
Ister-gami oroszlán Himnusza
Badinyi Jós Ferenc]
Nicolae Vlassa oláh történész külföldi szakértőkkel 1961 óta tanulmányozza a Tatárlaka-i -- Kolozsvártól 120 km -- három tábla szumér-székely jellegű bevéséses, rendszerbe foglalt betűformáit. Az írásjelek rendkívül közeli rokonságot mutatnak a székely kopjafákon ma is látható rovás, - vagy ékírással és a szumér birodalom Ur városi és a kisázsiai leletek titokzatos jeleivel.
A történészek egyetértenek abban, hogy az vagy hasonló nyelvet beszélő turáni népcsalád helyenként és időnként, az évezredek során mindig a legerősebb, vagy vezetőképes testvérnépe nevein szerepelt. Így Colmet: Commentarii in Genesin c. II. könyvében írja, hogy
“A Tigrisz és Eufrátesz folyók forrásánál fekvő Hunor város, az ott fekvő Cohlis várossal azonos, az Eviláth földjén fekszik, mely föld Hunor és Magor szülőföldje.”
Plinius: “Ős-szittya telepnek állítják, és Kr.e. időre vezetik vissza Komáromot, amelynek akkori neve ‘Chumar’ volt.”
Trogus Pompeius azt mondta, hogy a szkíták minden más népet megelőzve 1500 éven át bírták egész Elő-Ázsiát s ezek a szkíták a világ minden más népénél, még az egyiptominál is régebbiek. Ezt az állítást felfedezett bizonyítékok alapján magáévá tette Francois Lenormant francia tudós “Histoire ancienne l’Orient jusqu’aux guerre médiques.” c. munkájában:
“A behisztuni tábla három nyelven írt szövegének egyik nyelven írt része, a magyar szavakkal meglepően összevethető.”
Herodotos a szittyák őshazáját a Kaukázustól délre jelöli meg s ezt igazolják újabban az ottani archeológiai leletek, főleg a Kr.e. 700-ból eredő ziwijeh-beli ásatások eredménye. A VI. könyve szerint ‘a szittyák minden más népnél korábban éltek a Kaukázusban’.
Dr. Déry Zoltán, a budapesti Természettudományi Múzeum munkatársa 1968-ban a Turáni Alföldön végzett antropológiai és régészeti kutatásairól úgy nyilatkozott, hogy a Szamarkand és Buchara közötti 150 családból álló “madzsar” nép felfedezése lehetővé teszi őseink vándorlásának pontosabb időbeli sorrendjének meghatározását.
“Meggyőződésem, hogy a magyarok őshazája nem az Ural északi részénél volt, mert jóval délebbre, a Káspi tó környékére vezetnek a nyomok.”
A királyi szittyák (székelyek) magukkal hozták az ősi hagyományokat, az egyistenhívőséget, ősök tiszteletét, a királyi család szentségét, a nemzet és család fogalmának törvényességét, az erkölcsi rendet! E hagyományok, megelőzve a bibliai időket, ott születtek az ősi Szumérban és páratlanok voltak a maguk nemében. Relikviáik között találjuk a mezopotámiai eredetű napot, holdat, griffet, életfát, turult stb., amelyek nemzeti és családi címereiket díszítik.
Szatmári István,
New Jersey, USA
=====
Forrás: hazankert.com
Forrás: hazankert.com
